Átrendeződés: saját párttársai buktathatják meg a miniszterelnököt

Komoly belpolitikai válságba került Keir Starmer brit miniszterelnök, miután több mint 120 alsóházi munkáspárti képviselő lázadt fel a jóléti kiadások tervezett reformja ellen.

A január óta hatalomban lévő kormányfő népszerűsége nemcsak párton belül, de a közvélemény körében is rohamosan zuhan, a BBC epés megjegyzése szerint pedig „a politikai mézeshetek rendkívül rövidnek bizonyultak” a számára.

A Telegraph is hosszú elemzésben részletezte, mi vezetett a Starmer elleni lázadáshoz, aminek csak egy részét képezi a kormányzat reformkísérlete.

Palotaforradalom

Mivel a jóléti és szociális juttatások alapvető átalakítása a kormányzati politika egyik fontos sarokköve, érthető, hogy az alsóházi képviselők pont ennek kapcsán juttatták kifejezésre elégedetlenségüket, és küldtek drasztikus jelzést a pártvezetés felé.

A tervezet egy új vizsgálati rendszer bevezetését helyezte kilátásba, amely szigorúbb feltételekhez kötötte volna az eddig automatikusan járó támogatásokat. A baloldalon pedig sokan úgy érezhették, hogy a választóik nem lennének elragadtatva az ötlettől:

A felháborodás hatására Starmer végül visszakozott:

Kérdés, ez mire lesz elég.

Ember az elefántcsonttoronyban

Mivel a nemrég megválasztott, az országos politikában még kezdőnek számító képviselők túlnyomó többségét az is zavarja, hogy a miniszterelnök távolságtartó, nem ereszkedik le hozzájuk. Így sokan nem is találkoztak még vele személyesen. Egy névtelenséget kérő forrás úgy fogalmazott:

Egy másik képviselő szerint „már egy-egy sms is elég lenne ahhoz, hogy tudjuk: fontosak vagyunk neki”, de ezt sem kapják meg.

Az elemzők rávilágítottak, hogy Starmer az elmúlt évben alig vett részt a parlamenti szavazásokon, emiatt párttársai azt is érezhetik, hogy magukra hagyja őket a kifejezetten nehéz szócsatákban.

A hiányzó vezetői jelenlét miatti frusztráció még inkább felszínre hozta az ellentéteket, miközben

Ennek köszönhetően már gúnyneve is van a párton belül:

Közeleg Mr. Brexit ideje?

Miközben a Munkáspárt belső egysége megrendülni látszik, Nigel Farage és pártja, a Reform UK soha nem látott népszerűségnek örvend. A legfrissebb felmérések szerint a Reform vezet a közvélemény-kutatásokban:

A teljesen padlóra került konzervatívok mindössze 18 százalékra (46 mandátum) számíthatnak, míg a lassan protestpárttá váló liberális demokraták 15 százalékkal is több mandátumra, 81 képviselői helyre számíthatnak a brit választási rendszer sajátosságai miatt.

Az idei helyi választásokon Farage pártja a hagyományos pártok számára korábban biztonságosnak hitt körzetekben is simán nyerni tudott, ami arra utal, hogy a hagyományosan baloldali szavazók egy része átvándorolt a migrációval és az EU-val szemben kritikus, jobboldali formációhoz.

Bár Farage pártja is belső konfliktusokkal küzd, valamint sokan figyelmeztetnek vele kapcsolatban, hogy nincs kellő szakpolitikusi bázisa, a választóknak egyelőre fontosabbnak tűnik, hogy a jelenlegi kormánypártot és a szigetországot válságba lavírozó konzervatívokat büntessék.

Mi következhet?

A belső lázongás, a politikai távolságtartás és a szociális reformokkal kapcsolatos bizonytalanságok megingatták Starmer tekintélyét, miközben a Reform UK előnye már tagadhatatlan. A helyzet komolyságát Anthony Seldon történész a következőképpen foglalta össze:

Ha Starmer nem tudja helyreállítani, illetve kiépíteni a képviselőihez fűződő személyes kapcsolatát, és nem mutat nagyobb együttérzést a szociális területen, a Reform UK még tovább erősödhet, Nagy-Britannia politikai tájképe pedig ismét gyökeresen átalakulhat. Ez pedig egy előrehozott választásban csúcsosodhat ki.

***

Fotó: Ben STANSALL / POOL / AFP